és sokszor újra-újra játszottam Rózsa és Dávid Nagy Napja óta. Nagy a sürgés forgás, megérkezett a fotós és a videós, pakol a fodrász. Lassan elérkezik a legfontosabb pillanat, mely elejét veszi annak, hogy örökre összekössék az életüket. Örömapuka már lelkesen topog a szoba ajtaja előtt, izgatott, hogy hamarosan menyasszonyi ruhában kíséri oltárhoz a lányát. Mindenki elhagyja a szobát, a hangzavar abbamarad és már csak ketten maradunk Rózsával.

Miközben öltöztetem a csodaszép csillogó menyasszonyi ruhába, érzem rajta, hogy nagyon izgul, régóta várta már ezt a napot. Szeretné, ha minden tökéletesen sikerülne. Nagy a csend, hagyom, hogy megélje a pillanatot, amikor megszólal: „Réka én már az első találkozáskor tudtam, hogy nekem Dávid az igazi..” Honnan? – kérdezem őszinte kíváncsisággal, miközben már a masnit kötöm a fűzőre. „Ezt nem tudom megmondani, csak úgy érzi az ember.. Érzi, ha az igazival találkozik.”